Egy gazdasági válság margójára - avagy peak oil a köbön

2009.04.03. 01:19 csaladterapia budapest

Címkék: peak oil

Olaj-gáz

 

 

A lovaskocsik korában London polgármestere azt jósolta, hogy derékig érő trágya fogja borítani az utcákat. Szerencsére feltalálták az automobilt. Most is hasonló technológiai ugrásra lenne szükség.

 


Az ismeretterjesztő csatornákon csodálatos képeket láthatunk az emberiség műszaki és tudományos jellegű eredményeiről: emberek jártak a Holdon, űrszondáink távoli világokról küldenek képeket, megépült az eddigi legnagyobb részecskegyorsító, szárnyal a nano- és a géntechnológia. Közlekedési eszközeink meghódították az eget, a földet és a vizet, a kezdetben úttörőnek számító technikai vívmányok pedig idővel életünk részei lettek, megkönnyítve mindennapjainkat. Minden szép és jó, ráadásul a fejlődés üteme egyre fokozódik.

Arra csak nagyon kevesen gondolunk, hogy mindezen csodálatos műszaki alkotások működése az őket tápláló olcsó energiától függ. Az utóbbi generációk megszokták, hogy a csapból víz, a benzinkútból tüzelőanyag folyik, a konnektorból áram, a csövekből gáz vételezhető. Ezen erőforrások hozzáférhetősége azonban egyáltalán nem magától értetődő.

Az emberi civilizáció fejlődésének legnagyobb részében az egyes emberek rendelkezésére álló erőforrás-mennyiség rendkívül csekély volt. Az ősmaradványi energiahordozók felhasználásán alapuló gépesítés előtt csak az uralkodó osztály tagjai rendelkeztek komolyabb készletek (ásványkincsek, termények, háziállatok, alattvalók, rabszolgák) felett. Bolygónk erőforrásainak egyre hatékonyabb kiaknázása napjainkra lehetővé tette, hogy sokunknak már nem kell fizikai munkát végeznie. A kezdetben szinte kifogyhatatlannak tűnő erőforrások egyre fokozódó ütemű felhasználásával azonban elérkeztünk arra a pontra, amikor el kell gondolkodnunk azon, hogy mi lesz, ha ezek a források kezdenek kiapadni.

Hetesi Zsolt fizikus, az ELTE Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportjának (FFEK) [1] tagja rendkívül sötét jövőt fest Felélt jövő [2] című tanulmányában. Hasonlóan borúlátóak a témával foglalkozó honlapok [3] és blogok [4, 5] is. A felsorolt források a nagyon közeli jövőben bekövetkező, elhúzódó válságot jósolnak, amelynek két fő oka a környezetrombolás és az energiahordozók kitermelési ütemének várható csökkenése.

     A tanulmányok alapgondolata, hogy a Föld lakosságának energiaigénye egyre nő a lélekszám, illetve az egyének életszínvonalának és fogyasztásának növekedése miatt, amit csak egyre fokozódó kitermelési ütemmel lehet kielégíteni. Ezzel szemben az 1956-ban megalkotott Hubbert-féle csúcselmélet [6] szerint a kőolaj (és minden más nyersanyag) kitermelésének ütemét egy haranggörbe írja le, tehát a teljes készlet nagyjából felének kitermelésekor a növekedési folyamat visszájára fordul. Az USA kitermelési ütemének időbeli változása megfelel az elméletnek, olyannyira, hogy a kitermelési csúcs már 1971-ben bekövetkezett [6]. Az FFEK szerint 2006-ban az egész világ kitermelése is tetőzött [2], és a gazdasági válságból való kilábalás után újra fellendülő kereslet már nem lesz kielégíthető [7]. Különösen riasztó, hogy számításaik szerint az alternatív energiaforrások a jelenlegi telepítési ütem mellett még az energiaigény növekedésével sem tudnak lépést tartani.

Nagyon fontos megértenünk, hogy nem arról van szó, hogy rövid időn belül elfogynak a kőolajkészletek, hanem „csak” arról, hogy a kereslet és a kínálat között megjelenik a hiány. Ez első lépésben az energiaárak emelkedését vonja maga után, vagyis véget ér az olcsó energia korszaka. A közgazdászok szerint az ár növekedésével megéri majd kitermelni a nehezebben hozzáférhető készleteket, vagyis a piac megoldja a helyzetet. Jelenlegi, állandó növekedésre alapozott fogyasztói társadalmunk, gazdasági és pénzügyi rendszerünk (amely megérne egy külön cikket is [8, 9]) azonban nem működőképes olcsó energia nélkül, mert magas energiaárak mellett a cégek nem tudják előteremteni a hitelek kamatait. Ez messzemenő gazdasági és társadalmi következményekkel, valamint közműellátási és élelmezési problémákkal jár. Szénhidrogének felhasználásával gyártott műtrágya és gépesítés nélkül a termésátlag a negyedére esik vissza [2]. Az egyéni közlekedés (autózás és főleg a légi személyszállítás) és a költséges egészségügy fenntartása megengedhetetlen luxussá válik. Sok embernek kell újra fizikai munkát végeznie a mezőgazdaságban az után, hogy jelenlegi munkája autóvezetésből és gombok nyomogatásából áll. Elrettentő adat, hogy az 1979-es olajválság idején mindössze 9% volt a hiány, Angliában mégis három napos munkahetet vezettek be, hogy elkerüljék az összeomlást.

A magyar és a nemzetközi sajtó láthatóan más erővonalak mentén mozog, mint az emberek elfogultság nélküli tájékoztatása a valóságról és a felmerülő széleskörű problémákról. Szerencsére az interneten olyan vélemények is megjelenhetnek, amelyek egyébként nem találnának el a közönséghez. Több nemzeti és nemzetközi civil szervezet, valamint magáncég foglalkozik az emberiség energiafelhasználásának és energiaforrásainak figyelésével, előrejelzésével. Nézzük, mit mondanak például a könnyen kitermelhető olajról, ami a közlekedés energiaforrásának 99%-át adja. Az olajtársaságok és bizonyos nemzetközi intézetek szerint a jelenlegi gazdasági fejlődés fenntartható [10], a független szakértők véleménye viszont erősen szór. Vannak, akik az FFEK-hoz hasonlóan az olajkitermelés 2006-os tetőzését valószínűsítik, tehát szerintük már túl vagyunk a csúcson [11]. Az optimista előrejelzések a tetőzést 10 évvel későbbre becsülik [12].

 Sajnos úgy tűnik, hogy senki sem tudja, mennyi olaj is van valójában. Már olyan elméletek is napvilágra kerültek, amelyek az olajat nem a hagyományos, ősi, rothadó erdők és bűzölgő tipi-tapi-dínók melléktermékének, hanem a földkéregben található kemoszintetizáló baktériumok ürülékének, tehát megújuló erőforrásnak tekintik [13]. A kérdés csak az, hogy a mikroorganizmusok milyen szorgalmasan dolgoznak?

Ha valaki átrágja magát az adatok és elméletek tömkelegén, egy kérdés merül fel benne: mi van? Egy nagyon fontos dolgot kell látni: az egész modern civilizáció és benne Magyarország iszonyatosan függ a fosszilis energiahordozóktól. Az angol cégek már felismerték ezt, és kormányzati lépéseket sürgetnek [14]. Elemzésükből és a gázvita két hetéből látható, hogy az energiahordozók egyre inkább politikai fegyverré válnak, még mielőtt szűkössé lesznek a készletek. Mivel a kitermelő országok maguk is fogyasztók, természetes, hogy előbb a saját lakásaikat fűtik, és csak a maradékot adják el.

Egyelőre úgy tűnik, a szent magyar virtus által vezérelve, mások kényének-kedvének tesszük ki magunkat azzal, hogy a háztartásainkat nyomott árú gázzal fűtjük, és gázerőműveket építünk. Persze lehet védekezni a gázhiány ellen: gáztárolóval. Rövidtávon. 2006-ban volt néhány nehéz napunk. Idén volt néhány nehéz hetünk. Mi lesz jövőre? A függőség csökkentéséhez érdemi intézkedésre lenne szükség.

A maradék energiahordozók elosztásába Magyarországnak nem lesz beleszólása. Politikusainktól se várhatunk megoldást, mert nem is értik a kialakult helyzetet, és sokszor két gomb közül se tudják megnyomni a megfelelőt. A bankárok pedig továbbra is hisznek a véges készletekre alapozott, de örökké fenntartható gazdasági növekedés illúziójában, hiszen a gazdasági válság megoldásaként a termelés újbóli felpörgetését javasolják. Ebben a helyzetben nekünk, az egyéneknek kell észnél lennünk. Nekünk kell elkezdenünk az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodást. Tudatosítanunk kell, hogy amiben most élünk az egy nagyon kényes és tünékeny látszat.

A közlekedésmérnököknek kulcsszerepük lesz az átállás megszervezésében. A jelenlegi helyváltoztatási rendszereink nem fenntarthatóak, és különösen érzékenyek az olajellátásra. Ugyanakkor a gazdaság vérkeringése a szállítás. Így lehet olcsó kínai ruhánk, ami miatt Magyarországon lényegében kihalt a textilipar. Már a tejtermelők sem húzzák sokáig. Ezeket az ágazatokat nekünk kell segítenünk azzal, hogy magyar árukat veszünk. Ez nem nacionalizmus. Ez jól felfogott érdek. Előbb vagy utóbb a regionális szereplők újra felértékelődnek. Csak addigra már nem sok marad.

Alapvető szemléletváltásra van szükség. A jelenleg még rendelkezésre álló erőforrások minél nagyobb hányadát kell fejlesztésre fordítani. Ennek érdekében le kell vetkőznünk gőgösségünket, és minden lehetőséget meg kell vizsgálni, akár az Egely György és renitens csoportja által végzett kísérleteket is, amiket elismert személyiségek állandóan támadnak [15]. Erre már nincs idő. Minden el nem végzett kísérlet csökkenti a siker lehetőségét. Biokertészettel [16] és sörkollektorral [17] szabadidőnkben akár mi is foglalkozhatunk.

Amennyiben nem válunk nyitottá magára a problémára, és nem keresünk megoldást, félő, hogy lassan késő lesz. Az államigazgatás, a politika és a multinacionális cégek szintjén kialakult nagy tehetetlenségű rendszerek csak nehezen reagálnak, és az ezeket működtető emberek már maguk sem értik, mit tartanak fenn. Ezt jól példázza egy kísérlet, amelynek lényege, hogy összezártak egy csapat majmot, majd felülről belógattak egy banánt. Ha egy majom elindult, hogy megszerezze, az összes majmot lelocsolták vízzel. Egy idő után elérték azt, hogy egy majom sem ment a banánért. Aztán kicseréltek egy majmot. Természetesen ő elindult volna a banánért, de a többiek jól elgyepálták, így neki is elment a kedve. Aztán kicseréltek még egyet, és így tovább. A végére egy majom sem maradt az eredeti csapatból, egyiket sem locsolták le, és egyik sem tudta, hogy miért nem szabad a banánért menni. Ennek ellenére többé senki sem mozdult.

Mi ne legyünk majmok!


 

 

Elgondolkodtató


Egy 1 tonnás személyautó legyártásához 2 tonna nyersolajat és 3000 liter vizet használunk el.

Egy 1 grammos mikrochip legyártásához 630 gramm olaj és 12 liter víz szükséges.

Egy 1 literes PET palack elkészítéséhez 2 liter vízre van szükség.

Egy hordó olaj (159 liter) 25000 emberi munkaórát vált ki, ami az egy főre eső fogyasztást figyelembe véve olyan, mintha minden embernek 75 rabszolgája lenne.

A körülöttünk lévő tárgyak nagy része műanyag, ami olajból és földgázból készül.

 

 

Hivatkozások

 

[1] http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.html

[2] http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf

[3] http://bobkocsaba.ingyenweb.hu/keret.cgi?/olajcsucs.htm

[4] http://olajcsucs.blogspot.com/

[5] http://terminus.blog.hu/

[6] http://hu.wikipedia.org/wiki/Olajhozam-cs%C3%BAcs

[7] http://alterglob.blog.hu/2009/01/08/lehet_hogy_itthon_gaz_lesz

[8] http://www.ezvankiado.hu

[9] http://shop.vems.hu/falura.hu/pub/002/

[10] http://www.iea.org

[11] http://www.energywatchgroup.org

[12] http://publications.uu.se/abstract.xsql?dbid=7625

[13] http://www.pnas.org/content/89/13/6045.full.pdf+html

[14] http://peakoiltaskforce.net/wp-content/uploads/2008/10/oil-report-final.pdf

[15] http://index.hu/tudomany/egely81114/

[16] http://www.greenman.hu/

[17] http://www.sorkollektor.hu/

 

Dóra Sándor és Somos Miklós

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kiszivargott.blog.hu/api/trackback/id/tr461043092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Clicky Web Analytics