Egy gazdasági válság margójára - avagy peak oil a köbön

2009.03.26. 13:43 Miluuu

II - A hitel szerepe a túltermelésben.

Címkék: ingatlan hitel eladósodás pénzrendszer túltermelés

A hitelpénz természetéből már megismertük, hogy a pénz gyakorlatilag erőforrást reprezentál. Minden vállalat egy erőforrásból egy másik erőforrást állít elő. Pl. a pék (nagyon leegyszerűsitve) búzából kenyeret, a szoftverfejlesztő vállalat emberi erőforrásból szoftvert, az autógyártó pedig sok-sok alkatrészből autót. Ezen erőforrások közvetítő közege a pénz. A pék pénzzel fizet a búzáért, majdpedig a vevő pénzzel fizet a kenyérért. Búzából kenyér lett, de pénzt használunk a közvetítésre.

Minden vállalkozás célja a nyereség elérése, ami a bevételek és a kiadások különbözete. A bevételeket kétféleképpen lehet növelni. Vagy az adott végtermék árát emelem, vagy többet adok el belőle azaz növelem a volument. Tehát vagy drágábban adok el ugyan annyi kenyeret, vagy olcsóbben, de több kenyeret.

Mivel az emberek nem szeretik a magasabb árakat, ezért világszinten a vállalatok a nyereség emelésére a volumen felfuttatásával reagáltak. Azaz adjunk el mindenből többet. Több autót, több ruhát, több kenyeret, azaz mindenki fogyasszon többet. Ha mindenki többet fogyaszt, több lesz a profit is.

Többet fogyasztani természetesen csak akkor lehet, ha az embereknek több elkölthető pénze van, vagy ami még jobb, egyre több embernek van egyre több pénze (exponenciális növekedés). Ezt úgy tudom elérni, ha egyre több embert foglalkoztatok és nekik egyre több fizetést adok. Fizetést természetesen csak az árbevételből tudok adni, tehát fel kell futtatnom a volument először.

A volumen felfuttatásához azaz a termelés növeléséhez pénzre van szükség. Manapságok ez leginkább bankhitel formájában valósul meg. A vállalkozó bízik a jövőben hitelt vesz fel, hogy azt és annak a kamatait majd a jövőbeni bevételeiből visszafizeti. Beindítja a második gyártósort, dupla annyi kenyeret termel mint eddig, dupla annyi embert alkalmaz, dupla annyi búzát használ fel (és sok más egyéb energiát) a végeredmény pedig dupla annyi áru a polcokon. A GDP nő, hiszen dupla annyit termeltünk, a boltok polcai tele vannak kenyérrel és tételezzük fel, hogy az emberek meg is veszik (aztán 3 nap múlva 80%-át kidobják). Mindenki örül, van munkahely, pörög a gazdaság, nő a profit.

Az ember viszont kapzsi, minden most akar. Mivel a jövőbe vetett bizalom töretlen, ezért az emberek nem spórolják össze a pénzüket az új autóra/lakásra, hanem a vállalkozásokhoz hasonlóan ők is hitelt vesznek fel. A bankok örülnek mert nő a volumen, több hitelt helyeznek ki, nő a profitjuk. A rendszerben több az elkölthető pénz, tehát ténylegesen meg is veszik az emberek az új autót/lakást/kenyeret, tovább növekszik a volumen. A pörgő keresletet látva a pék beállít egy újabb kemencét, ahol aztán almás-csilis kenyeret fognak sütni, merthogy itt már minden eladható (Egyébként tényleg van chilis csoki a boltok polcain). A volumen felpörög, egy újabb gyártósor a rendszerben. És beindul az exponenciális növekedés.

De mi is az a hitel amit a magánember felvett a bankban, hogy abból egy új lakást vegyen? Mit is tett, mikor aláírta a hitelszerződést?

Előre elköltötte a jövedelme egy részét. Nem kis részét. 20 éves futamidő azt jelenti, hogy 20 évre előre elköltötte a törlesztőrészletnek megfelelő jövedelmét! Másképp mondva: 20 évvel előrehozta a fogyasztását. Autóknál ugyan ez. Áruhitelnél ugyan ez. Mivel a jelenben nincs meg a megfelelő pénzünk, hozzuk előre a pénzünket a jövőből, azaz költsük el a jövőbeli (még meg nem kapott) fizetésünket előre! Éljük fel a jövőt! A bank örül, hiszen neki mindenki kihelyezett hitelen nyeresége van, a volumen továbbra is pörög, a profitok az egekben, a GDP rendületlenül emelkedik, soha nem láttott mennyiségű autó/ház/kenyér forog a piacon.

Amíg mindenki bízik a jövőben (és a bevitt energia mennyisége növelhető) a rendszer minden világok legjobbikának tűnik. Ha viszont valami elszakad, akkor hirtelen mindenki ráeszmél a túltermelésre. Jelenleg sokkal nagyobb termelő kapacitások vannak kiépítve, mint amennyire már valós igény van. A jövőbe vetett bizalom a pénzügyi válság kezdetével csökkent/elveszett. Aki nem bízik a jövőben, az csökkenti a fogyasztását. A csökkenő fogyasztás az eladások csökkenéséhez vezet, amire a volumen csökkentésével reagálnak, azaz gyárbezárás / emberek elküldése. Ez további fogyasztáscsökkenést eredeményez, ami további gyárbezárást, és így tovább és így tovább. A lefelé tartó spirál önmagát erősíti, ahogy a hitelfelvétel a fölfele tartó spirált erősítette.

Ez a ciklikusság a kapitalista gazdaság sajátja, minden évtizedben van egy túltermelési válság és egy 1-2 évig tartó stagnálás/lefelé tartó spirál.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kiszivargott.blog.hu/api/trackback/id/tr191026903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

JanCe 2009.03.27. 11:43:34

"Mivel az emberek nem szeretik a magasabb árakat"

Az egészséges versenypiacban a konkurencia jelenléte maga is szabályozza az árakat.

Amugy magam is hasonlóan mutattam be ezt a jelenséget: gazda-g-sag.blog.hu/2009/03/02/mi_a_gazdasagi_valsag
Clicky Web Analytics